Az utolsó 450 év
Kőhalmi Zoltánt a Dumaszínházból ismerheti az ország, ám úgy tűnik íróként is hasonló babérokra tör, a neves humoristának immár második regényét veheti kezébe minden olvasó. Egy standupos nem fogja műveiben sem meghazudtolni magát, és itt is a játékos élccé, valamint a sötétebb szatíráé lesz a főszerep. És bár a stílus továbbra is vidám, a téma, amely megjelenik új írásában cseppet sem az – vajon mi fog történni az általunk termelt és felhalmozott hulladékkal?!
Kép forrása
Belefulladunk a hulladékba
Kőhalmi új regényében az emberiség utolsó 450 évét tárja elénk; röviden: még 450 év, és az emberiség végleg kipusztul, a Föld megsemmisül. De amíg eddig eljutunk, az olvasókat elkíséri egy 2022-ben gyártott műanyag mézesflakon, egy Maci, ami túlél mindent, s végül a világegyetemet uraló halhatatlan lények kezében porlad szét. A kihalást természetesen a szemét okozza: belefulladunk a hulladékba, ám a regényből kiderül, hogy bár a halhatatlan lények nem tudnak az emberiségről, sőt nem is érdekelné őket, mégis az ő képmásukra teremtettünk, ugyanis a világegyetem nem más, mint egy hatalmas, 14 milliárd éves szemétégető, melyben az interdimenzionális hulladéktól szabadulnak meg isteneink.
Az ember szerepe
A szerző szerint nagyon óvatosan kell megközelíteni ezt a kérdést, szinte átszálazhatatlan, hogy mi az ellenség, és mi nem. Lehetne persze azt mondani, hogy nekünk ehhez semmi közünk, mert úgyis a nagyvállalatok csinálják az egészet. Népszerű álláspont, hogy a szelektív hulladékgyűjtés megmenti a bolygót, de akik a műanyag ellen beszélnek, és kiszámolják, hogy mennyi műanyagszemetet termeltünk, beleszámolják ebbe az összes hasznos műanyagot is, mintha minden csak szemét lenne, pedig a használati tárgyainknak jó része műanyagból van. Tulajdonképpen meglehetősen propagandaszerűen dolgozik mind a két oldal és pont az benne a játék, hogy minden kidobott szemét azzal fenyeget bennünket, hogy elpusztítjuk a bolygót. Kőhalmi álláspontja szerint az ember a saját belátásán és félelmein múlik, mit gondol saját szerepéről ebben a kérdésben.
Hogyan és mikor robban fel a Hold
Kőhalmi láthatólag előszeretettel aknázza ki a kanonizált műfajok, a rögzült határokkal és jellemzőkkel bíró zsánerekben rejlő lehetőségeket: korábbi regényében (A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit, avagy. 101 hulla Dramfjordban; 202106225) a krimik világát és alapvető poétikáját forgatta ki. A krimik mellett a tudományos fantasztikus regények is olyan világot képviselnek, amit könnyen a feje tetejére állíthatunk, elég, ha van egy kreatív és szellemes írónk, aki kellően ismeri a műfajt ahhoz, hogy annak „túlírásával” valami igazán egyedit és szórakoztató hozzon létre.
A regényből még megtudhatjuk hogyan és mikor robban fel a Hold, vajon az amerikaiak vagy a szovjetek érték-e kozmikus kísérőnket 1969-ben előbb, valamint, hogy a halhatatlan lények kvázi-csettintő végtagja honnan nő ki. Szépirodalmi igénnyel megírt sci-fi-paródia, mely magán viseli a legjobb társadalmi szatírák minden védjegyét; érdeklődő, szórakozni és gondolkodni vágyó olvasóknak ajánlható mű.
Egypercesek

Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig